Mellette jobb felé a pezsgőspohár, vagy konyakos pohár van, attól függ, mi van az italrendben. Ezután a vörös és fehérboros poharak következnek, s ha az aperitifet is asztal mellett fogyasztják, a legkisebb (pálinkás) pohár zárja a sort. Az aperitifet legtöbb esetben nem az asztalnál, hanem étkezés előtt, egy külön helyiségben fogyasztják el. A felsorolt rend természetesen a kínált italoktól függően sokféleképpen változhat, az aperitif például lehet pálinka helyett koktél, martini is. 5) Szalvéta: Ha mindezzel megvagyunk, az asztalkendő, vagyis a szalvéta felrakása következik. Egyszerű étkezésnél, például munkaebédnél használhatunk papírszalvétát, vacsoránál és díszétkezésnél azonban damasztszalvétával kell terítenünk. A szalvéta mindig a teríték bal oldalán helyezzük el úgy, hogy vagy a zsemletányérra vagy közvetlenül az abroszra tesszük. Bár vannak kivételek. Manapság nagyon elterjedt a legyező, püspöksapka és egyéb formákra hajtogatott szalvéták készítése. Ha ilyen hajtogatott szalvétát helyezünk fel, és lapostányérral terítünk, arra is rátehetjük a szalvétát, bár ezt sok vendég nem szereti.
• A forró ételt nem fújjuk, nem kevergetjük. Kivárjuk, amíg ehető lesz. ( A mohóság csúnya szokás, jutalma a hólyagos szájpadlás)) • A feltálalt ételben nem illik turkálni, keresni a számunkra legfinomabb falatokat. Mindig a hozzánk közelebb eső részt szedjük a tányérunkra. Az ételben nem turkálunk (Charlie Chaplin) • Ne legyen a "szemünk nagyobb, mint a szánk"! inkább több szőr szedjünk, mint a tányéron maradjon. Ezzel a háziasszonyt fogjuk csak vérig sérteni. (Figyelem! Ez még a közeli családtagokra is vonatkozik. ) • Használt evőeszközt nem illik az asztalra visszatenni, főleg nem az abroszra. • Illetlenség az asztalnál nyitott szájjal, hangosan enni, még kevésbé szürcsölni. • A tányért nem döntjük, meg és nem forgatjuk magunk felé az asztalon! • Saját evőeszközzel nem szedünk a feltálalt ételből. Kézzel meg egyáltalán nem nyúlunk érte, ha csak nincsenek arab vendégeink. (külföldön léteznek más szokások is) Kézzel a kenyeret, sütemények egy részét és a gyümölcsöket illik az asztalnál megfogni.
Köszönöm a figyelmüket: Horváth Tamás Szerző: Horváth Tamás
20-25 cm-re lógnak le az asztalról. Kör alakú asztalra érdemes kör alakú terítőt vágni. Ha a terítő mégsem méretre szabott, akkor is egyenletes mértékben lógjon le az asztal széléről, vagy azon az oldalon kell ragaszkodni a lelógás egyöntetűségéhez, amely a vendégnek szembetűnőbb. Kis méretű abroszok esetén, többet is felhelyezhetünk az asztalra, csak figyeljünk az egyöntetűségre. Mindig a terítő színe legyen felfelé. A legtöbb vendék hamar kiszúrja a lyukakat is! Az asztalterítők klasszikus alapanyaga a vászon és a pamut. Ezen kívül számos olyan szövetet kínál a kereskedelem, mint az akril, diolen, irisette stb., melyek előnyeik révén számos háziasszony és vendéglős tetszését megnyerik, mivel nem gyűrődnek és könnyen tisztíthatók. Az említett anyagok némelyike például olyan szövésű, hogy az alája helyezett bélésanyag szövete áttetszik. Ezáltal lehetőség nyílik arra, hogy ugyanazt a terítőt mindig más színben, a szervizzel harmonizálva alkalmazzuk. Elegánsabb, ünnepélyesebb alkalmakkor a fehértől a pasztellszínig terjedő, önmagában mintázott terítőt szokás az asztalra tenni.