Mivel a szövegnek a zene nem szab metronómot – az idő megállítható, sőt kitágítható. A darabban, ahogy az együttélésben is, rengeteg elakadást és újrakezdést láthatunk. Az időbeli aszimmetria érzékelteti a lélek útvesztőinek rejtelmességét, illetve az álmok és a látomások szintjét is. Judit akaratos kulcskövetelése a játék egy pontján már Kékszakállú rémült víziójává válik. A nő minden mozdulata és mondata a férfi fejében visszhangzik tovább. A várbeli Mikve egyszerre reális és szimbolikus tér, hiszen nemcsak Kékszakállú termeit, hanem a kapcsolat megromló állomásait is jelképezi. Egyszerre asszociálható egy omladozó középkori vár falaival, egy erőddel és a rendőrségi hírekben olvasható fogva tartások alagsorával. A hagyományos operai megoldásokkal szemben ez az előadás az ajtók mögé is betekintést nyújt egy-egy emblematikus tárgy segítségével, a közönséget is bevisszük a szobákba. Az előadás két ember rövid felfelé ívelő, majd hosszasan széthulló szerelmi viszonyát mutatja be. A bomlás folyamata lassú, a két ember személyiségének különbözőségéből indulunk ki, ami a kezdeti lelkesedés után az együttélés apró kellemetlenségein át hatalmas érzelmi viharokba torkollik.
Míg az előadás egyes jelenetei a Mikve Galéria belső tereiben valósulnak meg, a produkciót kezdő első, valamint az azt lezáró utolsó jelenet helyszíne a Mikve Galéria előtti, kültéri udvari terület. Emiatt kérjük, hogy gondoskodjanak a réteges öltözetről. A belső terekben 19 °C hőmérséklet várható. Az útvonal nem akadálymentesített, a lépcsők meredekek, kérjük ezt is vegyék figyelembe. Kezdési, befejezési időpontok: 18. 30 Pénztárnyitás 19. 00 Előadás kezdete – a későn érkezőket nem áll módunkban beengedni! 20. 30 Előadás vége Megközelítés: Cím: 1014 Budapest, Palota út 1. Bejárat a Korona Cukrászdával szemben.
Száz éve, 1918. május 24-én mutatták be Bartók Béla egyetlen operáját, A kékszakállú herceg várát. Bartók Béla 1911 februárja és szeptembere között komponálta művét Balázs Béla balladai homályt és feszültséget sugárzó misztériumjátékának szövegére. Alkotását még abban az évben benyújtotta a Lipótvárosi Kaszinó új magyar opera megírására kiírt pályázatára, de ott játszhatatlannak minősítve elutasították. Ezután többször átdolgozta művét, főként a befejezésen változtatott. Bartók Béla - A kékszakállú herceg vára (Fotó/Forrás: Csabai Máté) A premiert hét év múlva, 1918. május 24-én tartották a Magyar Királyi Operában. Az előadást Zádor Dezső rendezte, az olasz Egisto Tango vezényelt, a ma többnyire elhagyott prológot Palló Imre mondta el. A Kékszakállú t Kálmán Oszkár, Juditot a későbbi nagy Wagner-hősnő Haselbeck Olga énekelte. Az operát nyolc előadás után levették a műsorról, s csak 1936 októberében Nádasdy Kálmán állította újra színpadra, Sergio Failoni vezényletével. A felújítás igazi sikernek bizonyult, a komponistát több mint tízszer tapsolta vissza a közönség.
IV. ajtó: mostmár a Kékszakállú sürgeti Juditot, nyissa a következő ajtót, hogy napfény áradjon be. A virágoskert be lépnek, ahol csodálatos rózsák, embernyi nagy liliomok nyílnak. A Kékszakállú a kertet is Judit rendelkezésére bocsájtja. Ám a virágok földje véres. Judit megkérdezi a Kékszakállút, ki öntözte eddig a kertet, de az nem válaszol, hanem tovább nyittatja az ajtókat. A Férfi megnyílt a Nőnek, eljutott arra a pontra, ahol már egyértelmű, hogy előző kapcsolataiban formálódott-épült jelleme, jelen állapota múltjának következménye, magában hordozza elfelejthetetlenül a régi kapcsolatait, és ez a jelenlegire is kihat. V. ajtó: kinyílik az ötödik ajtó, és fény terül szét a várban. Judit szinte meghátrál tőle. Csupa dúr akkorddal megoldott pentaton dallam szemlélteti a ragyogást C-dúrban. Ez a Kékszakállú birodalma, amire olyan büszke, hogy fel is sorolja mi mindene van: hegyek, folyók, erdők, rétek, és mostmár ez is mind Judité, aki csendesen nyugtázza, hogy szép és nagy a birodalom.
Az 1936-os Bartók-féle Kékszakállú alkotói és szereplői: Bartók Béla, Némethy Ella (szoprán), Sergio Failoni (karmester), Nádasdy Kálmán (rendező), Székely Mihály (basszus) és Oláh Gusztáv (díszlet) A herceget (miként még évtizedekig) a világhírű basszista Székely Mihály énekelte, rá való tekintettel Bartók némi változtatást is végrehajtott szólamában, Judit Némethy Ella volt. A darab külföldön először ezt megelőzően, 1922-ben Frankfurtban került színre. Emlékezetes előadás volt 1978-ban a moszkvai Nagy Színházban Ferencsik János által dirigált, orosz nyelvű változat Jevgenyij Nyesztyerenkóval és Jelena Obrazcovával (Oroszországban 2014-ben adták elő először magyarul). A zeneművet a milánói Scalában Melis György és Marton Éva vitte sikerre ugyancsak 1978-ban, az intézmény fennállásának 200. évfordulóján, az előadást a magyar születésű Giorgio Pressburger rendezte és Peskó Zoltán dirigálta. Az asszonygyilkos Kékszakáll mondáját feldolgozó darab a Don Juan- és Faust-legendák rokona. Kékszakáll valóban élt, egy Gilles de Rais nevű francia főúr, a százéves háborúban Jeanne d'Arc harcostársa volt.
A herceg szerepében Kováts Kolos, Judit Sass Sylvia, a Londoni Filharmonikusokat Solti György vezényli. Az operát az elmúlt száz évben többféle felfogásban játszották, számos különleges feldolgozása is volt. Bartók halálának 50. évfordulóján, 1995-ben Pécsett balettel kombinált előadásán a főszereplőket két-két művész - egy operaénekes és egy táncos - alakította. 2009-ben egy estén kétszer is előadták a budapesti Operaházban ugyanazokkal a szereplőkkel, de más értelmezésben, más hangsúlyokkal. 2011-ben az operatörténet első háromdimenziós technikát alkalmazó rendezésében vitték színre ugyanitt, a nézők speciális szemüveget viseltek, hogy egységben érzékelhessék a vetített háttereket és a színpadon éneklő szereplőket. Többször felvetődött az is, hogy Bartók műve egyáltalán színpadra született-e, sokan az oratóriumi előadásmódot tekintik a legmegfelelőbbnek. Az idei jubileum alkalmából DVD-n és CD-n is megjelent a Silló Sándor rendezésében 2005-ben készült, több fesztiválon sikerrel szerepelt operafilm, amelynek főszerepeit Kovács István és Kolonits Klára énekli Selmeczi György vezényletével, a regös szövegét Jordán Tamás mondja el.